A benzodiazepinek a nyugtató, szorongáscsökkentő, izomlazító és néha hipnotikus hatásuk miatt használt gyógyszerek csoportját alkotják. Ezek a gyógyszerek a gamma-aminovajsav (GABA), az agyban az idegi aktivitás gátlásáért felelős neurotranszmitter hatásának fokozásával fejtik ki hatásukat. A GABA fokozásával a benzodiazepinek csökkentik a túlzott aktivitást az agy bizonyos részeiben, ami nyugtató hatást eredményez.
A gyógyszer története
A történelem benzodiazepinek az 1950-es években kezdődött, amikor Leo Sternbach vegyész felfedezte az első benzodiazepint, a klórdiazepoxidot (Librium márkanév), miközben a Hoffmann-La Roche-nál dolgozott. Ezt követte 1963-ban a diazepám (Valium márkanév) felfedezése, amely nyugtató és szorongáscsökkentő tulajdonságai miatt gyorsan a világ egyik legtöbbet felírt gyógyszerévé vált.
Biztonságosabb alternatíva
A benzodiazepineket kezdetben a nyugtatók korábbi osztályának, a barbiturátoknak a biztonságosabb alternatívájának tekintették, mivel alacsonyabb toxicitásuk és kisebb a túladagolás kockázata. Gyorsan népszerűvé váltak a szorongásos zavarok, az álmatlanság, az izomgörcsök, az epilepszia és az alkoholelvonás kezelésében mutatott hatékonyságuk miatt.
A benzók előnyei és hátrányai
Bár a benzodiazepineknek számos terápiás előnye van, hátrányaik is vannak. Hosszú távú használatuk toleranciához, függőséghez és elvonási tünetekhez vezethet a gyógyszer abbahagyásakor. A benzodiazepinekkel való visszaélés függőséghez és súlyos egészségügyi problémákhoz is vezethet.
A különböző típusok és fejlődés
Az évek során különböző típusú benzodiazepineket fejlesztettek ki, amelyek hatásprofilja, hatástartama és mellékhatásai eltérőek. Bár a benzodiazepineket még mindig széles körben írják fel, ma már óvatosabban írják fel őket a visszaélés és a függőség lehetősége miatt, és gyakran csak rövid távú használatra vagy olyan esetekben írják fel őket, amikor más kezelések hatástalanok.